Tiszteld gyermekedet!

Kedves Móni testvérem!

Először is engedd meg hogy elmondjam,: nem vagy egyedül. Sajnos, ki tudja miért, nagyon sok fiatal házas küzd hasonló problémával. Bár talán természetes is, hogy a gyermekek útja elválik a szülőétől, amit a szülők nem értenek...

Még maga Jézus is átél hasonlót, amikor anyja és rokonai felkeresik: Mk 3,31-35

http://evangelium.katolikus.hu/indexrss.php?ma=2014-01-28

Mégis, különösen fájdalmas, mikor példás szeretetteli életet megvalósítani igyekvő, egymás szerető pár napjait keseríti a szülők meg nem értése, elfordulása, negatív energiája. Mit is tehet egy gyermek ilyenkor?

fogadj szeretettel néhány gondolatot ami saját tapasztalaton alapul :

Nagyon fontos, hogy tartsatok össze a férjeddel. Jézus egyértelműen fogalmaz: elhagyják szüleiket és lesznek egy testté és egy lélekké. De nem teszi hozzá: azért az anyós dönt továbbra is mit tegyenek... A házasok tisztelettel tartoznak saját és egymás szüleinek, de innentől kezdve ők egymáséi, és senki más nem előzheti meg számodra a férjedet és viszont.
Ezt beszéljétek meg. A legjobb ha a szülőkkel is tisztázva van, tényként tálalva, személyeskedés, bántás nélkül: mi szentségi házasságot kötöttünk, számunkra házasságunk egysége, integritása a legfontosabb. Ezt el kell fogadni így. Ha először furcsán, vagy ellenségesen is fogadják ezt, hosszú távon látni fogják, hogy valóban a házasságotok egysége számotokra mindennél fontosabb.
A következő lehetőség beszélni, akár négyszemközt saját szülőkkel is, elmondani miért ilyen fontos számotokra a keresztény szellemben nevelés, hogy akárcsak ők, ti is a legjobbat szeretnétek, és ehhez a saját utatokat kell járnotok. Nem várjatok egyből változást, még csak egyetértést sem, de segíteni kell nekik megértsék a ti utatokat, és azt, hogy ezen ők nem változtatnak, mert eltökéltek vagytok. Támogathatják, mellétek állhatnak, vagy elutasíthatják, ezzel úgyse változtatnak azon ti hogyan éltek, de magukat elvágják hogy örömmel vegyenek részt unokáik éltében.

Egyszer nagy konfliktus volt feleségem szüleivel: először én beszéltem velük, és a feleségem imádkozott értem (nagy kiabálás értetlenség lett az eredmény, de akkor is kitartottam), majd amikor ő beszélt velük, én imádkoztam. Meglett az eredménye, bár akkor nem is hittünk benne...

Javaslom, tegyétek ezt, imádkozzatok a szüleitekért, házasságotokért, a béke helyreállásáért.

És végül: bármit is tett egy szülő, amit nem értünk, a tisztelet kijár neki. Kivételt talán az képez, ha egy szülő égbekiáltó bűnt követ el a gyermeke ellen, és nem méltó a szülő névre. De ha nem ez a helyzet, az isteni parancs is arra tanít minket, ha haragszunk is , ha szülőlnk nem úgy viselkednek, ahogy szerintünk kellene, akkor is maradjon meg a tisztelet. Ha betartjuk ezt a parancsot, segítünk nyitvatartani az ajtót, hogy később a szentlélek segítségével újra egymásra találhassunk szülőnkkel, és segít hogy ne tegyünk ellenük olyat, amit később megbánnánk.

Kedves Imitestvér!

Kicsit megkésve, de nagy örömmel olvastam hozzászólásodat, tapasztalatodat. Az ajtót nyitva tartjuk mi is.

Szeretettel:

Móni